Asztaltborítanék...

A konyhánk talán már két hete is dobozokban várja, hogy időt tudjunk szánni a jurtába költöztetésére. Múlt héten anyósommal megbeszéltük, hogy csürtök magasságában elviszi őket, és akkor csinálhatjuk. Én beszéltem szüleimmel, hogy péntek délután vinné hozzájuk a gyerekeket Alíz. Erre ők azt mondták, hogy erre meg arra kell menniük pénteken, 8ra mehetnek a gyerekek.
Szóval nekem már az kész(emksan: döbbent, értetlen, kiábrándult vagyok, mert közös értékrendre van szükségem, és itt dobom el az emk fonalát, és nem kérek senkitől semmit), hogy hétvége semmilyen körülmények között nem jön szóba, hogy segítsenek nekünk, mert apósom elvárja, hogy ilyenkor csak vele foglalkozzanak.
A következő KÉSZ pillanat, amikor anyukámék temetésre mennek, és ezrét mehetnek csak 8ra a gyerekek, de ez nem zavart volna HA
Alíz nem közli ma, hogy hát ő péntek délre visszahozná a gyerekeket, mert 5-re színházban kell lenniük, és készülődnie is kell, meg parkoló helyet keresni.
Sakál: Ugye ez csak egy rossz vicc!!! Itt szét lesz szedve a konyha, enni sem tudok nekik adni, lehet hogy inni sem, nem nyúlhatnak semmihez, be sem lehet jönni a jurtába, ezt mégis hogy gondolja? (anyósom szerint én nyugodtan felmehetnék akkor, és átvehetném a gyerekeket... imádom, hogy velem simán megoldja, de épp mi voltunk akik segítséget kértek, mert fel kell újítani a konyhát, és ő felajánlott valamit...)
Azt akarom, hogy oldja meg ő, ahogy tudja, mert megígérte, és a tököm tele van azzal, hogy nekem kell más ökörségét helyre hozni. Persze Gergőnél minden elgurul, szóval látom, hogy egyedül maradok. Ő megint két tűz között van, és még mindig nem tart ott  az érettségünk emkban, vagy bármiben, hogy anyósommal szemben ő ne csak rettenetesen aggódjon, hogy én mekkora hisztit csapok, hogy ő oldja meg a helyzetet.... mert nem tudja megoldani... marad, hogy én nem hisztizek, mert itt most megoldás kell......Hívom az öcsémet, vállalja, megoldva. Leülök tervezem a holnapomat, rendezem az idegszálaimat, büszkén veregetem a vállamat, hogy én aztán megodlom, mert AKAROM a konyhámat, mikor öcsém hív. Barátnője ma megvett valami jegyeket, és már nem lehet eltolni. Azonnal mondom, hogy KIFIZETEM a jegyeket, meg akár az újakat is, egy következő vetítésre, mert MOZI a lemondhatatlan program. Hát sajnos az nem jó, mert később már nem ér rá a barátnője, mert bla bla bla....  Mi a fasz????? Komolyan egy mozi nem lehet máskor??? Premier jegyük van a színészek mellé, vagy mi az isten????? Győzködöm Gyulát, hogy valahogy oldjuk meg.... hát haza viszi a fiúkat, és utána vissza megy Ágival Pestre, de akkor egy órával előbb kell a gyerekeket vinnie, hogy tuti elérjék A Vonatot, és A Mozit. Nekem oké... DE, így másfél órát a kisebbik(14 éves) Öcsémmel kéne otthon lennie a gyerekeknek, aminek jó része mese nézős idő..... Szóval nekem ez rendben van, de ANYÁMÉKNAK NINCS, úgyhogy arra a másfél órára akkor menjek át... mert rám tuti nincs szükség a konyha készítésében... MIÉRT HISZI AZT MINDENKI HOGY RÁM NINCS SZÜKSÉG???? Miért kell jobban a gyerekeknek a tévénézés mellé az én jelenlétem? Persze akkor még fürdessem majd meg őket, meg kapjanak vacsorát... DE ÉN KONYHÁT CSINÁLOK!!! Nem akrtam már átmenni sem, idő, pénz, fejben máshol vagyok, és értsék már meg, hogy én kértem segítséget és megértést, és ők vállalták, és végül mindenki visszatáncol így úgy amúgy... És nyilván nem fogalmaztam elég érthetően, Erőszak Mentesen, DE
A konyhánk összerakásakor hatékonyságra és szervezettségre van szükség, ami három gyermek mellett vállalhatatlan. Ezért segítséget kérek.HA igent mondtál már, akkor kérlek tartsd a szavadat, mert amikor lemondod bizonytalan, aggódó és tehetetlen vagyok. Biztonságra kiszámíthatóságra van szükségem, EZÉRT kérlek.... NEM tudom, mindenki menjen a fenébe... és vállalja a szavaiért a felelősséget, mert én egy órán belül háromszor voltam ájulás közelben, és én vagyok az, akin az összes ostor csattan... MErt a konyha összerakásához is azért kellek, mert én koordinálok mindent.... és lehet hogy akkor már épp pihenénénk, mert kész a jó szervezésemnek köszönhetően a munka, de PIHENÉSRE is szükségem van!!!!

(De szerencsére Gergő isteni kávét főz.... és "Pihenek majd később az égben, ha a szárnyamat már fáradtra téptem..."/Ákos/


Megértés, segítség, kiszámíthatóság...... most NAGYON.....

Motiváció

Az élet napról napra hozza az írnivaóimat. Válogatni kell a sok sok téma között.
Jurtában lakunk, ami mások számára egy izgalmas dolog. Ahogy tegnap olvashattátok, szeretek a figyelem középpontjában lenni, így nem zavar általában, ha sok kérdés érkezik hozzánk  ez miatt is. Nem először fordult elő, hogy tv stáb keresett meg ennek kapcsán bennünket. Egy ilyen megkeresésnek ma volt a forgatása. (amikor arra gondolok, hogy nem készítettem fotót a stábbal az én telefonomra, szomorú vagyok, mert jó lenne képnek ehhez a bejegyzéshez, meg emléknek is).
Mindig meglepetést okozunk azzal, hogy alapvetően normális emberek vagyunk, egy annyira nem is fura otthonban.
Ilyenkor felteszik a szokott kérdéseket, mi válaszolunk, próbálunk szimpatikusak lenni, de mégis izgalmasak.. vagy nem is tudom.. szóval ez egy fura szerep, amihez most épp nem igen volt kedvem. A Nyers Hétvégi munkát még nem sikerült kipihenni, a háztartásban nem sikerült utolérni magunkat. Vasárnap este óta ül a nyakamon ez a teher, amit nagyon utáltam, és kedvem lett volna eltolni valahova, leginkább semmikorra. Tudtam hogy nem mondom le. Amikor megállapítottam, hogy ez a forgatás meg lesz jó vagy rossz hangulatban, akkor jobbnak láttam elgondolkodni azon, mit is ad nekem ez a lehetőség. Mármint érzések és szükségletek terén. Nyomasztó, mert rendet kell tenni, és kameraképessé kell tenni az otthonunkat. Ez nekem nagy feladat, mert alapvetően nem egy ikea reklám a helyzet. Már tegnap próbáltam haladni vele, de a nagy jurta kiporszívózásánál messzebb nem jutottunk Gergővel. Meg megbeszéltük, hogy ma reggel start. Takarítás, és hiper hatékonyak leszünk, meg úgyis jót tesznek az ilyen alkalmak, mert máskor úgysem esnénk neki magunk miatt, bármennyire is zavar minket a dolog. És itt jutottam el arra részére az írásnak, amikor egy kielégült szükségeltünket fogalmazhatom meg. Motiválttá váltunk abban, hogy a szépség, rendezettség tisztaság igényünk kielégítéséért tegyünk. Sűrű volt a délelőtt de eredményes. Tiszta, látványos otthonunk lett, elpakoltam a régóta sorukra váró ruhákat, és újra végiggondoltam most épp hogy is árnyalnám jurta életünk megszokott kérdéseire a válaszokat. Ki vagyok most én, mit szeretnék képviselni. Ez a harmadik forgatás nálunk. Mennyi mennyi dolog változott külsőleg és belsőleg egyaránt az előzőkhöz képest. Azon is elmerengtem, hogy miért is zavar engem most ez a forgatás. Szeretek beszélgetni, ismerkedni, válaszolni, megmutatni. Meglepetést okozni, és sok sok dolgot, ami ezzel együtt jár. Azt hiszem az az oka, hogy magamat alapvetően nem "jurtalakó"-nak deffiniálnám. Ilyenkor pedig a család, aki jurtában él a fő téma. Az interjú végére persze rájönnek, hogy valójában egy család vagyunk,  aki él. De az új ismerősök csak egyszer látott idegenek, akiket beengedtünk az otthonunkba. Mi pedig a filmen maradunk egy család, aki jurtában él.... DE
Amikor azt tapasztalom, hogy egy forgatás előtt Gergővel közösen, hatékonyan rendet teszünk, és igazán erős csapatként teszünk az előrehaladásért, elégedettség, öröm és harmónia van bennem, mert motivációra, tisztaságra és fejlődésre, közösségre szükségem van.
Talán majd egyszer lesz egy műsor, ahol azt az oldalamat mutatom meg, amit én szeretnék, és én választok magamra címkéket, ha már muszáj néha címkéződni. 

Figyelem

...fegyelem, pontosság
Ma ismét edzés volt, és végig volt egy olyan érzésem, hogy az edző olvasta a múlt heti posztomat. Ami nem lehetetlen, de valahogy az esélyesnek sem tartom, mert ugyan bárki olvashatja az írásokat, de nem hirdetem szinte sehol. A lényeg az, hogy úgy éreztem, hogy az egész óra rólam szól. Még a mellettem lévő csaj is megjegyezte, hogy jól ki lettem pécézve erre a napra. Hitetlenkedve teljesítettem a csak nekem szánt utasításokat, pontosításokat. Furcsa egy helyzet volt, és nem az első, amikor az EMK precíz, pontos és objektív technikája mögött varázslatos, boszorkányos, vagy éppen univerzumi erőket érzek.
Ez történt az első, EMK-s levelemmel is, ami még mindig a piszkozatok között pihen, de másnap írt a címzett, amiben teljesítette a kérésemet... Fél órát töltöttem azzal, hogy biztosra vegyem, hogy nem küldtem el neki.
Ma persze nem tudhatom, hogy olvasta vagy nem... mert nem merem megkérdezni, meg ez olyan izé eleve:D, de valahogy mégis különleges tapasztalat. Mert ha olvasta az is elképesztő, de ha nem, akkor még izgalmasabb ez a világ. Az EMK virágoskertje.
Ma már nem csak az elismerés utáni vágyam kielégülését élhettem meg, hanem azt is, hogy figyelmet kapok, ami segít a magamtól kért fegyelem és pontosság megadásában is.
Nagyon nehezen vettem rá magam a mai edzésre, de újra megérte. Nem csak az izmaimnak, az egész lényemnek. Köszönöm:D!

Gondoskodás

Gyerekek anyukáméknál töltötték a hétvégét. A héten egyik délután náluk voltunk, és apukám kicsit feszengve kérdezte anyát, hogy beszélt-e már velünk. A gyomrom görcsbe ugrik, kiver a veríték, és nézek anyukámra, a választ várva(hátha túl vagyok rajta)
-Még nem (banyek)
-Akkor kéne - mondja apa
-Oké, tudom
-Na szóval gyerekek -folytatja apám, ami nem javít az egyre homályosodó képnek, és zúgó fejemnek- jönnek a gyerekek a hétvégén, és jó lenne, ha lenne nekik normális ruha
A bennem lakó sakál megkönnyebbülten felkacag, jah, már megint ez a téma... hihetetlen, csak ennyi, ennek kellett ez a patetikus felvezetés, azt hittem itt halok szörnyet, ti meg egy két rongyról dumáltok. Tudom, tudom, játszani, benti, kinti, misei, város, udvar, és ki tudja még mi. Van még pár napom, majd megoldom.De egy másik belső hang egészen más lelkületben van. Tényleg jó lenne normális ruha nekik, de úgyis össze koszolják, nekem ez nem megy, és nem igaz, hogy Olivér gumicsizmája, kilyukadt, azt tényleg kell venni, és anya pont mostanában nem talált semmit a turiban, mikor mi meg épp konyhát veszünk, a többiről nem is beszélve. Persze a konyha is rólam szól, és a gyereknek kell csizma... folytathatnám bármeddig, a kétségbeesett önmarcangoló anya hattyú haláltusáját. Apukám közben mondja, hogy mik kellenek, de olyan általános, használhatatlan információk. Utálom, és még mindig ez a fej, és milyen jó lenne, ha mégis rendben találnák majd a csomagot, amit hozok...
Megyünk kifelé az ajtón, és már csak annyival zárja a dolgot, hogy "legyen benne a gondoskodás, és kész"
Na ezen megint csámcsogni kezd a sakálom. Hazafelé már Gergőnek is kántálom, hogy nem jó, de vicces, és milyen leheteltlenség, hogy ők akarják egy zsák ruhában látni azt, hogy a gyerekeim megkapják az ő szükségletük szerinti gondoskodást. Hű.. ezt vajon melyik EMK tanfolyamon fogjuk tanluni? Kacagunk, de én még midnig vergődöm valahol beül. Meg akarok felelni a szüleimnek.
Indulás előtti este felhívom anyát, egy pontos lista reményében. Úgy mégis könnyebb. A telefonban újra hallom a lehetelten lisát, legyen jó, ne legyen kicsi, nézzen ki normálisan, használható legyen, kevés folt, de úgyis tudom, lássák a gondoskodást. Na ez nagyon megtetszett nekik, és mennyire használhatatlnan. Én most Bizonytalan, és tehetetlen vagyok, mert iránymutatásra és pontos adatokra lenne szükségem. Ezért anya arra kérlek, hogy sorold fel, mi legyen táskában, én pedig lejegyeztelem. Ezt nem akarom tenni, nem akarok kapcsolódni, nem vagyok őszinte, és düh van bennem nem szeretet. Mert az egész azért frusztrál, mer tudni szeretném, hogy a gyerekeim megkapják tőlem a nekik szükséges gondoskodást, és egy nagyon érzékeny húrt pendítettek meg, amivel én most sokat küzdök. Szeretném, ha a hétvége során és utána sem kapnék leszúrást a nem megfelelő táskatartalom miatt. és egyébkéntis... áh.... Holnap elmegyek és veszek egy halom ruhát a gyerekeknek. És lehet hogy akkor az lesz a baj, hogy drágán vásároltam, és a turi olcsóbb, és tele a szekrény, de én most szeretnék venni ruhát a gyerekeimnek.
Másnap el is mentem, vettem nekik ruáhkat. Tetszenek, és ők élvezték a vásárlást. Meg én is. Elköltöttem 10800 forintot gyerekruhára. Jólesett, szép mind, és szerintem határozottan gondoskodtam a gyermekeimről, akik örültek az új holminak. Nekem ez megfelelt, a saját szükségeleteim szempontjából, és már nem voltam frusztrált abban, hogy gondoskodtam e róluk ruhailag. Este szépe összepakoltam mindent, még puffogtam és ironizáltam egy kicsit Gergőnek, de jól voltam. Lement a hétvége, és anyáék elégedetten fogadtak minket. Elmondta anya, az új ruhákon bemutatva, hogy mi épp Johanna mérete, melyiknek buta a szabása, de biztos azért olcsó, és látom, hogy ez most így van rendjén, és látta a gondoskodásomat a csomagban.
Hazafelé gondolkodtam el azon hogy mik lehettek az ő szükségeltei, kényelemre, biztonságra és egyszerűségre volt szüksége. Mert aggódott, fáradt volt meg bizonytalan. Szóval arra kért, hogy a gyerekek számára én rakja össze a ruhákat, hogy neki ne kelljen erre energiát fordítani, amit én megettem, és rendben is volt mindan. Persze nem hangzott ez el EMKsan sehol, és ebben a témában nem is fog soha, de valami megint összeállt.
Máskor is vásárolok ruhát a gyerkeknek, mert érezték, hogy jelen vagyok nekik. Szerettem ezt a programot. Egyszer majd anyának is elmondom a kigondolt mondatot, nem csak magamban állapítom meg, hogy erre, most nem tudnék nemet elfogadni igazából... meg nincs kedvem az egészhez.

Az elismerés

Szükséglet. Olyas valami, ami szerintem számomra az elemi mozgató rugó. Valamiért az "ügyes vagy", "Olyan okos kislány vagy" soha nem hozta meg a várt eredményt számomra. Mióta Gergővel próbálunk az érzelmek és a szükségletek szintjére visszamenni mint önismeret, mint kommunikáció terén, rájöttünk, hogy nálam mindig az elismerés hiányági tudjuk szépen vissza vissza bontogatni a káposzta héjakat. Az is látszik, hogy jelen életemben, nem sok olyan helyzetet rejtenek a hétköznapok, ahol ezen szükségletem kielégülésre találhat. Pontosabban ami van, azt nem látom meg, nem ért célt a sok sok rajta lévő káposzta héjtól.
Az elismerést ki kell érdemelni. Ebben számomra hasonlít egy kicsit a bizalomra.

Gergővel EMKs játékaink során szituációkat veszünk elő, és mind a ketten leírjuk milyen érzések és szükségletek vannak akkor bennünk jelen. Úgy terveztem, hogy egy veszélytelen, könnyű esetet választok az elejére.
 Az esti némán egymás mellett ülős, egymásra várós, gép nyomkodós időtöltésünket.

Objektív megfigyelés:Gergő! Amikor azt látom, hogy este a gép előtt maradsz a munkád befejezése után is....

Az én sakálkodásom: Hihetetlen, hogy megint így telik az este, de már ötletem sincs mit csináljunk, hogy nekem mihez lenne kedvem. Legyen már neki ötlete. Minid én mentem meg az ilyen eseteket. Persze most is lenne tuti befutó, de az olyan olcsó lenne, meg azt ő akarja, nem én... na én is, de mégsem... most nem. Akarjon valami mást! Akarjon velem beszélgetni, vagy kártyázni, vagy nézni valamit...Pl amit most egyedül néz... mert már nem dolgozik, persze nem szól hogy nem dolgozik.. én meg azt hiszem... Újabb elbaszott este...:( 

Érzések: dacos, (sértett), makacs, elégedetlen, frusztrált

Gergő sakálkodása: Végülis nem szól, hogy unja amit csinál, bár sejtem hogy szarul van, de akkor meg kár hozzá szólni, mert nem tudok jót mondani. Amúgy is jó zsibbasztani az az agyamat ezekkel a vicces videókkal. Csak túléljük ezt az estét is veszekedés nélkül... lapítok...

Érzések: fáradt, bizonytalan, unott, elégedett

Én itt lepődtem meg, hogy igazából neki jó lenne így. (és ez egy újabb szituáció, amit nem kezdek el kifejteni)
Arra kérem magam, hogy fókuszáljak tovább a kiválasztott szituációra. Az a lépés jön, hogy meg kell összeszedem a szükségleteimet. Ki tisztogassam ezt a gazzal teli virágágyást, és meglássam melyik virág kókadozik életet adó vízcseppekre vágyva. Zúgnak a fejemben az elcsíphetetlen gondolatok. Egy ideig küzdök azért, hogy elcsípjem őket, aztán rájövök, hogy ami fontos az úgyis "világítani"
 fog. Egyszercsk felkiált bennem a sakál: LEGALÁBB SZÓLNA HOGY VÉGZETT A MUNKÁVAL!!!! Mert már baromira nem dolgozik, én meg úgy csinálok, mintha tekintettel lennék arra, hogy az ő gép előtt töltött ideje értékes a családnak, és nyugalmat igényel. És akkor lehet éjszakába nyúlóan menekülni a feleségem elől, nehogy megint elégedetlen legyen valamivel, vagy a akarjon valamit tőlem. Nem akarom tovább ezt az ő fontos dolgot csinál, és meg türelmesen várok szerepet játszani!!!!!!
Szóval tudni akarom, hogy mit csinál... próbálom megérteni mit akar sakálom kétségbeesett üvöltése. Majd rájövök, hogy végül is ez egy kérés, ami lehetne akár az EMK-s kérésünk is, csak nem tudjuk meg, milyen szükségletek hiányoznak a kérés és az érzelmek körül. (Anno materórán ezeket hívtuk nyitott mondatoknak..... már akkor nem értettem, hogy miért mondat, mert az nyelvtanban van csak... de most értem:D) Szóval meg van a kiinduló helyzet, és meg van a kérés, és hiányzik valami... Ha meg kell mondjon valamit, akkor Információra, talán tisztán látásra van szükségem. Elképzeltem zsiráf fejjel, hogy

 Gergő felnéz, és annyit mond, végeztem a munkával. Erre én úgy reagálnék, hogy unottan annyit mond a makacs dacos szomja virág, hogy "Jó....". Olyan hangsúllyal, hogy a süket is hallanák, hogy valami nagyon rossz. Gergő erre úgy reagál, mint ha a jó tényleg jó lenn, pedig tudja hogy nem, és folytatja a gépezést. 

Nem tetszik a gondolat, így biztos hogy nem csak az információra van szükségem, valami más is áll a háttérben. Újra játszom a dolgot, mintha lila ködű szép leány álom lenne. 

Gergő felnéz, és annyit mond, végeztem a munkával. Erre én úgy reagálnék, hogy "Jó....". Olyan hangsúllyal, hogy a süketek is hallanák hogy jó!..... 

 Gondol, gondol gondol, MEGVAN, Gergő folytatja, hogy:

 -Sikerült befejezni amivel egész nap szívott, és ez boldoggá, elégedetté és lelkessé teszi, mert hatékonyságra, eredményességre és biztonságra van szükségem!
-Komolyan Drágám!!! -mondom- amikor ezt mondod, akkor öröm van bennem, mert információra (már megint az információ, ez már tavasszal is az álszükségelt volt, valahogy mögé kéne nézni..... hátha van közös szükségletünk Gergővel, az gyakran megeseik.) - hatékonyság (itt bekiabál a sakálom, hogy BEZZEG neki van miben hatékonynak lenni... újabb szitu ezzel várjunk, hátha van tisztább fényű), eredményesség(ugyan az a lámpa villan), biztonság!!!!!! Na az nekem is kell, huh, ezen el lehet indulni. Gergő a család biztonságát tarja fontosnak itt. Azért dolgozik ennyit, hogy pénzünk legyen. Arra az egész családnak szüksége van... (sakál újra szól, persze, de hogy dolgozna, ha nem pattintanám le róla folyton a gyerekeket....), hű... de jó hogy szól. Közösen teremtjük meg ezt a biztonságot, mert ha én nem pattintom le a gyerekeket, ő nem lesz hatékony.... Szóval én akkor vagyok hatékony, ha őt hatékonnyá tudom tenni. Nekem is szükségem van a hatékonyságra is, és ha Gergő visszajelez, hogy a munkájával jól haladt, az biztosít engem arról, hogy hatékony voltam. (Sakál bekiabál, persze neki pénzt fizetnek ezért, meg új munkát kap, és tudja hogy nagyon jó programozó, én meg  akkor kapok új munkát, ha megint szükök egy gyereket, és ezzel kinevezem magam négy gyermekes anyává... hahaha... ) Óh!!! Szóval itt valami féltékenység szerű van, de mire is, mire is... az ELISMERÉSRE!!! Hirtelen elmém kommuikációs nagytermében felkapcsolódnak a lámpák, minden apró rejtett zúgot tiszta fény világít meg. A közönség üres, de nem is hiányzik senki. A kör közepén ott áll Gergő meg én, kézen fogva a vörös szőnyegen, és csak ragyogó tekintettel egymásra mosolygunk. Bennem csak egy "köszönöm" tündököl, ő meg csak szívesen üdeségét sugározza. Hát ez lenne az? A szükségelt, ami ilyen nagyon mélyre hozott, hogy az a fél perc, míg ez a vihar végigszáguldott bennem még könycseppet is csalt a szemembe. Pedig úgy volt, hogy ez egy könnyű szituáció. De megvan a szükséglet. Elismerésre vágyom... Próbáljuk ezt mondatba rendezni, az eredeti szituációban.

Gergő! Amikor azt látom, hogy este a gép előtt maradsz a munkád befejezése után is, akkor dacos, makacs elégedetlen és frusztrált vagyok, mert tisztánlátásra, és ELISMERÉSre van szükségem, ezért kérlet, ezért kérlek mond meg most, hajlandó vagy e szólnai, ha este végzel a munkával. Ha igen, esetleg pár szót is mondanál arról milyen napod volt?

Minden elsimul, a virág előkerül a sok gaz körül. A víz meg itt a kezemben. Gergő hihetetlenül türelmesen várja, hogy én gazolom lelkem virágos kertjét. Elmondom a sok lépcsőben össze rakott mondatomat, és Gergő azt mondja igen, és el kezdünk beszélgetni erről a helyzetről. Ami már nem fontos. EMK szempontból. Mind a kettőnket felszabadított  ez a nehezen összerakott mondatom. Fantasztikusat beszélgettünk aznap este. Azóta pedig sokszor máskor lépünk vissza ehhez a beszélgetéshez. és megjelenik az a pillanat a való világban A csodás mosolygós jelenetünk.

Zsiráf felismerés, Sakál üvöltés

Zsiráf felismerés
Ma edzésen voltam, és sokszor jött oda pontosítani a mozdulatot az edző. Döbbenetes felismerés volt számomra, hogy ez az a pillanat, amikor elismerést érzek. Tény, hogy hozzá tette, hogy én már meg tudom csinálni tökéletesen, és így azonnal könnyebb elismerésnek érteni, de mégis  jólesett. Ami viszont már tényleg kiemelkedően kielégítette az elismerés szükségletemet, amikor az edésen részvevő férfiakon kívül engem emelt ki, akik a nehezebb feladat sort csinálják. Az, hogy meg is tudtam csinálni már csak a hab volt a tortán. Remekül éreztem magam, és testileg lelkileg feltöltődve értem haza.

EMKs köszönet illik ide, hogy a gyakorlás is meglegyen: Amikor az edző precizitásra, és feladat nehezítésre biztat, akkor elégedett, boldog és büszke vagyok, mert elismerésre és fejlődésre van szükségem, amit ezáltal megkapok. Köszönöm szépen!

Szakál kiáltás
Egy vegán oldalon ma szóba került, hogy a kávé darálásán kívül mire lehet még használni egy kávédarálót. Mivel én napi szinten bevetem kedvenc szerkezetemet egyéb magok őrlésére, hozzá szóltam a témához. Receptet kértek, és én belinkeltem a blogomat, hisz ott gyűlnek az effajta tapasztalataim. Legutóbb azonban kétségtelen, hogy egy olyan receptet tettem fel, amiben volt három tojás... (mivel nem szoktam ilyet feltenni, még magyarázatot is fűztem hozzá). Azznal jött egy komment, hogy miért teszek ki vegán oldalon egy olyan blogot, ahol tojásos recept van. (Mert rajta vannak azok a receptek is, amit kértek?) Válaszoltam valami diszkrétet, a blogon lévő magyarázatomra hivatkozva, meg hogy még a bejegyzés címe is kompromisszum, mire azonnal jött a reakció "Az állatok kínzásában ő nem ismer komromisszumot!" Na akkor itt elszabadítom a sakálomat, mert ott bár nem tettem, de akartam, azóta még szó szót követett ott, és csak feljebb ment bennem a pumpa.
Kedves (A sárga ruhában, isteni fényben ragyogva, harmadik szemmel világítva a természetben ülő) Ahimsza! Amikor effajta támadások érnek, csak azért, mert én belátom, hogy a gyermeken nem az én szabad akaratom alapján akar ugyanúgy szabadon, mint te vagy én, még nem vagyok állatkínzó. Ráadásul az a szerencsétlen csirke akkor is megtojja azt a nyamvadt tojást, ha én nem eszem meg... ha kakas nincs a közelben, akkor max. megzápulni fog és ha fájt neki a tojás folyamata, és még ült is rajta, akkor is csak csalódni fog szerencsétlen állat, ha ő tud olyat. Persze hormonok, meg sejtek. De az én fiamat, baszottul nem érdekli, hogy mi van a csirkével. Ő ember, és szereti a tojást, mert a körülötte lévő társadalom szereplői szoktak ilyet enni, és megkóstolta, és finomnak találat. Ennek ellenére, én, az anyukája nem adok neki ilyesmit miden nap, mert hat éve én is úgy döntöttem, ezer és egy ok miatt, hogy jobb, ha az állati termékek fogyasztását a minimálisra csökkentem. DE amikor fáradt vagy, és elismerésre van szükséged, olyan ételt fogsz készíteni, ami tuti siker, a nem kedves és aranyos, hanem önmagukért remekül kiálló gyermekeid számára. A vasrárnap nekem is ünnep, ahol szeretnék mosolygós gyerekeket látni az asztalnál. Vegán szabad akaratomból lettem, és szabad akaratomból teszek kivételt, ha épp így döntök. Életünket azonban korlátozza egy olyan étkezési szabály, ami nem szabad akarat, és nem is tehető kivétel, SŐT, a hiba is következményekkel jár. És ez a kislányom glutén érzékenysége. Nem engedek be az otthonunkba glutént, mert jelenleg nem tudom lokalizálni a helyzetét. Ezért Johanna biztonsága érdekében, mindenképp gluténmentes étel kell, amit a fiaim, akik nem gluténérzékenyek, nehezen viselnek. Se husi, se tojás, se sajt, és még GLUTÉN se? Na meg az a sok hülye nyers. Ezt hallgatom én nap mint nap. Olyan ételekről, amik elismerten finomak, egészségesek, táplálóak, dekoratívan vannak tálalava. De ők NORMÁLIS ételt akarnak. MERT a normális emberek főtt ételt szoktak enni, meg husi, meg tehén tejet isznak. Ők nem akarnak extrán érettek, egészségesek, mások, bölcsek, megvilágosultak lenni. Nekik ízlik amit a nagyi főz, és a boltban lehet venni szalámit. Olyanok akarnak lenni, mint a társaik, és én ezt megértem. Nem mindig veszem figyelembe, mert az anyukájuk vagyok, és más a véleményem ebben a kérdésben. Ami mellett kiállok. De szeretném, ha nem csak egy veszettül görcsösen vegán anyukát látnának, mert akkor ők is veszettül görcsösen nem vegánok lesznek, meg nekem is pihenésre van szükségem, akkor elkészítem azt, amit szeretnek, és gluténmentes. És igen, van benne tojás. Hangsúlyom TOJÁS, nem döglött állat teteme, meg egyebek, amiket fanatista vegán társaim képesek akár étteremben is mondani, jóízűen falatozó mindenevő társuknak. Igazából hányingerem van attól, hogy az ilyen hangos, elvakult szélsőséges megvilágosult másvilágiak miatt néznek ítélkező támadónak engem is. Mert a vegánok azt akarják, hogy midnenki legyen az, mert akkor béke lesz a földön,( és rengeteg csirke meg záptojás). És lehet, hogy egy nyers vegán étterem szakácsa vagy, de majd ha az oviscsoport azért nyúzza az óvónénit, hogy hozzád térjenek be a fagyizó helyett, akkor papolj nekem arról, hogy mit adjak enni a gyerekemnek. Vagy várjunk, inkább akkor sem, mert baromira semmi közöd hozzá. Hogy miért van egy vegán blogn tojásos recept? A blogom nem vegán.. pont azért, mert szeretnék ilyen recepteket is feltenni. Mert szívesen készítem ezeket az ételeket, és talán mások is szívesen fogják. Másrészt, mert már utálom a címkéket. Szilda: vegán, és csak nyerset eszik, meg otthon szült, és jurtában lakik.... Szilda él, és szabadon dönt az életéről, és igyekszik ezt felelősen, napról napra fejlődve tenni. Mert nekem így a jó. És szeretném, ha a gyerekeim is úgy élnék majd az életüket egyszer, ahogy nekik jó. 
Gittának is mondta, hogy a méz az számodra nem fér bele a vegán étrendbe? ÉS ő megértőbb volt? Én is megértelek, hogy neked nem fér bele a vegán étrendbe a tojás, ami tényleg nem vegán és a méz sem az. DE hangsúlyozom, sem én, sem a blogom nem cimkézett vegán. Megértésre pedig nekem is szükségem lenne, jelen esetben éppen Tőled, aki nem fogadja el, hogy van egy tojásos recept azon a blogon, aminek a tartalma egyébként a többi jelen beszélgetésben résztvevő szereplőt érdekli.

Délelőttből délután

Most ültem le meginni a kávémat, amíg írok egy bejegyzést, terveimnek megfelelően:D
Ma reggel Gergő irodába ment és este céges buli van, amit már szerda óta tudunk, és lélekben mind a ketten valahogy készültünk ár, és mind a ketten próbáltuk (magunkban) összeszedni, hogy mitől is lehetne ez a nap is minimum rendben.
Ha szükségletek és érzelmek irányából nézem ezt a napot....

1. Gergő amikor arra gondol, hogy hasonló érdeklődési körű emberek között lehet egy kicsit, gyerekek nyüzsgése nélkül, leles.
2. szükségletei: levegőváltozás, kimozdulás, társaság, szabadság(elővettem a füzetemet, egek, rengeteg) Szóval nagyon nagyon sok szükségletét elégítheti ki ez az este, ha tudja, hogy én jól érzem magam közben, és megküzdök az előttem álló akadályokkal.
3. Mert amikor arra gondol, hogy én itthon bizonytalan, feszült, magányos és dühös vagyok, akkor nem tudja felhőtlenül jól érezni magát. 
4. Nekem fontos, hogy ma este Gergő felszabadultan lehessen a kollégáival, hogy holnap igazi családi naphoz is legyen kedve, ereje. 
5. Lássuk, fizikai síkon mi is kell a kölcsönös kiegyensúlyozottsághoz.
1. Nekem itthon, egyedül meleg... a legfontosabb, mert ha fázom, elszabadul a pokol... ehhez kell a tűz, amit rendszeresen elfejtek gondozni. Ezért arra kérem magam, hogy állítsak be egy alkalmazást, ami fél óránként csipog, hogy nézzek rá a tűzre. Ez egészen jó megoldásnak tűnik. 
2. Szükségem van kiszámíthatóságra, főleg ami a gyerekek programját illeti. Most épp mesét néznek, és szerintem ezt ebédig engedem is, mert a reggeli nyomait délre sikerült eltüntetnem, és meginni dél után a délelőtti kávét, és ez a reggeli bejegyzés is mostanra csúszott. De rendre is szükségem van, és saját időre. Reklám nélkül néznek egészen aranyos meséket. Ezzel én most elégedett vagyok.
3. Szükség lesz ebédre, amihez van maradék, és még kéne mellé valamit összedobni... nincs ötletem....
4. Ezen a pontom kezdenek frusztrációk úrrá lenni rajtam... nincs kedvem az etetéshez... bizonytalan vagyok abban, hogy jól csinálom-e, eleget esznek-e, megfelelő-e amit adok... és nem is szeretik a fura, vagy kevésbé fura gluténmentes kreálmányaimat. És még a vacsorát is egyedül kell végigcsinálni, amire ugyan készültem már, kész a körözött túró, és van még anyától kapott szalámi is, ami szerintem szemét étel, de sikerre viszi a vacsorát és minimum egy szelet lenkenyeret mindenki megeszik, ami már megnyugtató nekem, és utána ,már csak az altatás, és enyém az este...
5. De nézzük meg, hogy mit kapok én ettől a helyzettől.... Gergő hazahozza a pultom másik dobozát, és lesz holnap szép új pultom... annyira várom... (tisztaság, biztonság, egészség)Lehetőségem van arra, hogy a környéken nem beszerezhető dolgok megvásárlására megkérjem férjet, és feltöltsem az itthoni raktárkészleteket(idő, rend). Este, a gyerekek elalvása után, nézhetem a kedvenc sorozatomat, amit Gergő nem szeret, és közös estéken azt antiszocnak érzem nézni, és akár még írhatok is valami jót (saját idő, csend). Ha EMK tudásom latbevetésével megkérem Gergőt, hogy legközelebb had legyen nekem csajos estém, akkor azért az jól hangzik(kölcsönösség, támogatás). Ha a bevásárlás jól sikerül, akkor holnap remek napunk lesz, új pulttal, reggel palacsintával, tervezett sikeres családi ebéddel. (közösség, kiegyensúlyozottság). Ez mind, így összeszedve nem kevés, amiért igazán nyer nyer helyzetnek tűnik. 

Szóval most, hogy tettem a tűzre, összeírom, miknek az elintézésére kérem meg Gergőt, a munka és a buli között. Meg is beszéltük, de biztos ami biztos, legyen leírva, és csoportosítva, mert úgy könnyebb a dolga, és kevésbé marad ki valami, amit ő elfelejtett, nekem pedig nagyon fontos lett volna. (segítség, biztonság, nyugalom)

Összesítve.... jajj nem tudom.. 

• fél óránként tűzre nézésre kérem magam, és ebben a telefonom fog segíteni, ami csipog adott időben...
• Gergőt megkérem hogy vásároljon be Pesten, és ehhez segítséget biztosítok számára, egy precíz lista formájában. 
• És bízom benne, hogy ez a végiggondolás elegendő türelmet fog biztosítani a gyerekekhez, vagy ha épp nem, akkor elfogadó tudok majd lenni magammal. 
• Ha pedig minden köztél szakad, még mindig kérhetem Gerőt, hogy módosítsuk a határozatlan idejű bulit egy konkrét időpontra, mert azt én tudom várni, és biztonság érzetet ad, ami szintén növeli az ingerküszöbömet.