2014. október 31., péntek

Délelőttből délután

Most ültem le meginni a kávémat, amíg írok egy bejegyzést, terveimnek megfelelően:D
Ma reggel Gergő irodába ment és este céges buli van, amit már szerda óta tudunk, és lélekben mind a ketten valahogy készültünk ár, és mind a ketten próbáltuk (magunkban) összeszedni, hogy mitől is lehetne ez a nap is minimum rendben.
Ha szükségletek és érzelmek irányából nézem ezt a napot....
  1. Gergő amikor arra gondol, hogy hasonló érdeklődési körű emberek között lehet egy kicsit, gyerekek nyüzsgése nélkül, leles.
  2. szükségletei: levegőváltozás, kimozdulás, társaság, szabadság(elővettem a füzetemet, egek, rengeteg) Szóval nagyon nagyon sok szükségletét elégítheti ki ez az este, ha tudja, hogy én jól érzem magam közben, és megküzdök az előttem álló akadályokkal.
  3. Mert amikor arra gondol, hogy én itthon bizonytalan, feszült, magányos és dühös vagyok, akkor nem tudja felhőtlenül jól érezni magát. 
  4. Nekem fontos, hogy ma este Gergő felszabadultan lehessen a kollégáival, hogy holnap igazi családi naphoz is legyen kedve, ereje. 
  5. Lássuk, fizikai síkon mi is kell a kölcsönös kiegyensúlyozottsághoz.
    1. Nekem itthon, egyedül meleg... a legfontosabb, mert ha fázom, elszabadul a pokol... ehhez kell a tűz, amit rendszeresen elfejtek gondozni. Ezért arra kérem magam, hogy állítsak be egy alkalmazást, ami fél óránként csipog, hogy nézzek rá a tűzre. Ez egészen jó megoldásnak tűnik. 
    2. Szükségem van kiszámíthatóságra, főleg ami a gyerekek programját illeti. Most épp mesét néznek, és szerintem ezt ebédig engedem is, mert a reggeli nyomait délre sikerült eltüntetnem, és meginni dél után a délelőtti kávét, és ez a reggeli bejegyzés is mostanra csúszott. De rendre is szükségem van, és saját időre. Reklám nélkül néznek egészen aranyos meséket. Ezzel én most elégedett vagyok.
    3. Szükség lesz ebédre, amihez van maradék, és még kéne mellé valamit összedobni... nincs ötletem....
    4. Ezen a pontom kezdenek frusztrációk úrrá lenni rajtam... nincs kedvem az etetéshez... bizonytalan vagyok abban, hogy jól csinálom-e, eleget esznek-e, megfelelő-e amit adok... és nem is szeretik a fura, vagy kevésbé fura gluténmentes kreálmányaimat. És még a vacsorát is egyedül kell végigcsinálni, amire ugyan készültem már, kész a körözött túró, és van még anyától kapott szalámi is, ami szerintem szemét étel, de sikerre viszi a vacsorát és minimum egy szelet lenkenyeret mindenki megeszik, ami már megnyugtató nekem, és utána ,már csak az altatás, és enyém az este...
    5. De nézzük meg, hogy mit kapok én ettől a helyzettől.... Gergő hazahozza a pultom másik dobozát, és lesz holnap szép új pultom... annyira várom... (tisztaság, biztonság, egészség)Lehetőségem van arra, hogy a környéken nem beszerezhető dolgok megvásárlására megkérjem férjet, és feltöltsem az itthoni raktárkészleteket(idő, rend). Este, a gyerekek elalvása után, nézhetem a kedvenc sorozatomat, amit Gergő nem szeret, és közös estéken azt antiszocnak érzem nézni, és akár még írhatok is valami jót (saját idő, csend). Ha EMK tudásom latbevetésével megkérem Gergőt, hogy legközelebb had legyen nekem csajos estém, akkor azért az jól hangzik(kölcsönösség, támogatás). Ha a bevásárlás jól sikerül, akkor holnap remek napunk lesz, új pulttal, reggel palacsintával, tervezett sikeres családi ebéddel. (közösség, kiegyensúlyozottság). Ez mind, így összeszedve nem kevés, amiért igazán nyer nyer helyzetnek tűnik. 
Szóval most, hogy tettem a tűzre, összeírom, miknek az elintézésére kérem meg Gergőt, a munka és a buli között. Meg is beszéltük, de biztos ami biztos, legyen leírva, és csoportosítva, mert úgy könnyebb a dolga, és kevésbé marad ki valami, amit ő elfelejtett, nekem pedig nagyon fontos lett volna. (segítség, biztonság, nyugalom)

Összesítve.... jajj nem tudom.. 
  • fél óránként tűzre nézésre kérem magam, és ebben a telefonom fog segíteni, ami csipog adott időben...
  • Gergőt megkérem hogy vásároljon be Pesten, és ehhez segítséget biztosítok számára, egy precíz lista formájában. 
  • És bízom benne, hogy ez a végiggondolás elegendő türelmet fog biztosítani a gyerekekhez, vagy ha épp nem, akkor elfogadó tudok majd lenni magammal. 
  • Ha pedig minden köztél szakad, még mindig kérhetem Gerőt, hogy módosítsuk a határozatlan idejű bulit egy konkrét időpontra, mert azt én tudom várni, és biztonság érzetet ad, ami szintén növeli az ingerküszöbömet. 

2014. október 29., szerda

Negyedik nap, harmadik poszt

Tegnap a pihenésnek szenteltem az estét, mert nagyon hatékony napom volt, és ennek megfelelően el is fáradtunk Gergővel együtt rendesen. Mind a ketten pihenésre vágytunk. Még a TV bámulásban is egyet értettünk, de hogy mit, abban volt némi eltérés. Talán már két hete is van annak, hogy emlegeti, hogy letöltötte a 12-es csapdáját, a mi egy háborús vígjáték, és megnézhetnénk. Nekem a cím sem tetszik, a háborús szó már végképp nem, de KEDVES akartam lenni, és elkezdtük nézni. Nem bírtam. Sem a humorát, sem a terrort. Szóval már a sírás határán álltam az események (rám) felkavaró hatása miatt, amikor egyértelmű jelzést adtam arra, hogy azonnal kapcsoljuk ki. Végül az X-Faktor szombati adását néztük meg a neten. Aztán alvás. EMK szempontból ez volt nagy tapasztalat. Bíznom kell az érzéseimben. Sokat vett ki belőlem az a film.

Ma elcsigázott, fáradt vagyok, de volt részem boldogságban, elégedettségben, szomorúságban, és hatékonyságban
Nagyon színes érzelmi hullámvasút egy egy nap.
Szomorú voltam, mert az új bútorunk egyik doboza Bicskén maradt, így nem tudtuk összerakni.
Boldog, mert egy barátnőm meglepett bennünket, és meglátogatott. Együtt töltöttük a napot. Én készíthettem ebédet, amiben mindenki megtalálta a fogára valót, még egy nyers torta is készült, a nap zárásaként pedig megmutatta hogyan kell bonbont készíteni, ami régi vágyam, és sok régi kudarcot okozó finomság. Most 90%os volt az eredmény, de sokat tanultam, és legközelebb a megfelelő formákkal már teljes sikert aratok. Így lehet saját gluténmentes szaloncukrom karácsonyra. Két olyan tölteléket csináltam nagy hirtelen, amikor örök kedvencek lesznek szerintem, amíg Szilda konyhájában bombon a bombon.

A gyerekek melletti alkotás nagyon kimerítő. Pedig ők is olyan lelkesek, és segítenének, én meg nyugalomra és teljes összpontosításra vágyom. (Johanna most is birtokba vette az egyik kezemet, hogy azzal ne gépeljek, hanem ő fogja). Nekem meg bűntudatom van, hogy nem minden vágyam annyit velük lenni, amennyit ők velem szeretnének lenni. A fiúkkal, főleg Olivérrel már lehet kérdésekkel konszenzusra jutni. Türelemre szükség van, és odafigyelésre, na de mit is gondoltam, három gyermek számít itthon a teljes figyelmemre. Nem tudom még hogy fogok ebben a szituációban megfelelő kéréseket találni, de talán haladok. Még csak az érzés sejlik, mintha az illatát érezném a megoldásnak, valami motoszkál bennem, valami mintha már most könnyebb lenne.
Most lesz vége az esti meséjüknek, és jön a vacsora, ami még egy nagy türelempróba tőlem, de remélem együttműködnek majd. Szerintem előre megbeszélek velük ezt az, ami segíti a közös feladatmegoldást. Szurkolok magamnak:D

2014. október 27., hétfő

Második nap

Most fáradt, elcsigázott, csalódott és amúgy elégedett vagyok.

Elégedett vagyok magammal, mert a gyerekek úgy gondolom ma remekül érezték magukat egész nap. Közös, békés reggeli ebéd vacsora volt. Nem konfliktus mentes, de kezelhető, és a helyzetek következményit a gyerekek elfogadták, és tartották magukat a megbeszéltekhez. Johanna éppen teljesen glutén tisztának tűnik, ami megnyugtató. A jelek szerint lesz új konyhám, amitől boldog vagyok, de nem iszom előre a medve bőrére. Ami most az elégedettség bekezdésbe hozta ezt a témát, hogy Gergő felhívta az anyukáját ebben a témában, és remekül előrébb lendítette ezt a krédéskört, és még nekünk sem kellett veszekedni hozzá. (Hála az EMK-s közös fejlődésünknek)
Holnap IKEA, terv pontosítás, időzítés, kivitelezés, ütemezés... nem lesz könnyű, de utána szép lesz.. kicsit aggódom is, most hogy ezeket írom, mert sok szülői segítségre lesz szükségünk, amíg nem lesz konyhám, hogy Johannának legyen megfelelő étel, de majd előre is készülök. És elvileg 4 nap alatt túl lehetünk rajta. Hát hajrá, én álmodtam magamnak:D, mait főztem megeszem...:P
Egy zsiráf mára... hát mi jót nevettünk rajta:D
A fáradt, elcsigázott, csalódott... nos, nekem ez a hideg nem a barátom, és idén még meg sem szoktuk egymást. Fázom, és melege van szükségem... különben alapvető biológiai szükségleteim komoly csorbát szenvednek, aminek fejfás és sírás a vége. Ma reggel is elindult egy lavina... de egészen időben sikerült még megfékezni az útnak indult migrénemet. De sokat kivett belőlem az a két óra. Este pedig edzésre mentem, 8-ra, ami már elég késő, a 6 órait jobban szeretem, de ma így osztottuk be. Végül remekül teljesítettem, sok dicséretet zsebeltem be(fura, hogy még így sem éreztem elégnek). Amitől nagyon csalódott lettem, hogy a teremben nem volt melegvíz. Amint ezt realizáltam azonnal hívtam Gergőt, hogy hátha otthon még nem ürítette ki a dézsát, de lemaradtam.. és csak cicamozsdás lett a jussom, de holnap anyukáméknál pótolom az elmaradt kényeztetést, mert nagy szükségem van rá:)
Ma sokat gondoltam arra, hogy írni fogom ezt a naplót. Sok pillanat volt, amikor azt mondta a belső sakálom blokkja, hogy jajj, ne akarj már ennyit panaszkodni, nem is olyan rossz neked. Majd rájöttem, mekkora ítéletek vannak bennem, önmagam ellen. Mert ha fázom, akkor fázom, ha fája a fejem, akkor fáj, és ez nem panasz, hanem objektív megfigyelés, amivel lehet kezdeni valamit. Míg ha csak némán szenvednék, és meghunyászkodva kuporognék, vagy mártírkodnék, akkor nem tudnék kártyázni a fiúkkal, és kétes esetekben meggátolni a tökéletes háború állapotot. Fontos, hogy ENGEDEM NEKEM... hihetetlen....

2014. október 26., vasárnap

EMK-s naplóm első nekifutás:)

A mai napon fáradt, elégedett és kiegyensúlyozott vagyok.

Reggel Bakonyszentálszlón megkezdtük a hosszúhétvége utolsó napját. Sok feladat várt ránk. Felügyelni a három gyermek viselkedését, hogy ők is jól érezzék magukat, és anyukámék is azon a határon belül érezzék a helyzetet, hogy nem tesznek szóvá semmit.
Büszke voltam magamra, amikor bűntudat nélkül azt tudtam mondani, hogy nem megyünk a reggel kilences misére. Ennek köszönhetően kis családunk együtt reggelizett, ami feltöltött, és igazán idilli hangulatban telt.
A héten elkezdtük olvasni Gegővel közösen a Thomas d'Ansembourg Elég a kedvességből, legyél igaz! c. könyvét. Tetszik nekünk. A kocsiban, utazásközben olvasom fel hangosan. Ezzel felvettünk egy közös fonalat, kaptunk egy közös témát, és kicsit együtt tanulhatunk egy közös új nyelvet. Aminek hatását éppen fél perce éreztem. Én lelkesen írom épp az új blogom első bejegyzését, amikor ő szólt, hogy be kell pakolni a kocsiból, hogy a gyerekek ágyneműje előkerüljön. Szerintem teljesen reflexből, tudattalanul reagáltam, hogy mindjárt megyek. Aztán ő kiment, és amikor az első adaggal bejött, annyit mondott, hogy "Csalódott vagyok, amikor azt mondod, hogy mindjárt jössz, és aztán nem." Két kör alatt bepakoltunk együtt, ő már altat, én újra írok, és mindenki elégedett. Terveink vannak, hogyan járjunk be egy közös EMK-s utat, és látom, hogy ő is kíváncsi erre az útra. Ez  nagyon lelkesítő, és az egyik legbiztatóbb fordulat a kapcsolatunkra nézve az elmúlt hónapok, vagy inkább évek fokozódó viharai után. Konkrét cselekedhető ötleteink vannak, amiket alig várunk, hogy kipróbálhassunk.
A kedvenc pillanatom a hétvégéről

Miután békésen és összeszedetten elindultunk Bakonyszentlászórólól, Tatára indultunk, egy baráti találkozóra. Gyerekeknek szabadabb lehetőségek, nekünk társaság, ami megéri az extra fáradtság áldozatát. Útközben megálltunk, hogy cipőt vegyünk nekem, mert az előzőnek szét ment a talpa. Konfliktus és probléma nélkül mentünk családilag WCre, vettünk nekem cipőt és TÁSKÁT IS (baglyos, nagy, az oldalzsebébe befér a laptop, és ugrálok örömömben, az új lábbeliben), Gergőnek meg melegítő nadrágot. Tivadar próbálgatott cipőket, majd elégedetten jött velünk fizetni. Fiúk kaptak egy pakli kártyát, ami kielégítette a tekintetbe vételük szükségletét, és gurultunk tovább a barátainkhoz, akik nagyon vártak már bennünket. Jó társaság, borzalmas vendéglő, nehéz kompromisszumokkal teli ételek, flegma kiszolgálás, de a hangulat és a jó kedv szétzúzhatatlan. Hazafelé könyv olvasás, és boldog hazaérkezés.
Azóta felporszívóztam a nappalit, kimostam a hűtőt, és hihetetlen, hogy ilyen nap után még mindig jól estek ezek a cselekvések. Vagyis nagyobb örömöt okoz az eredmény, mint amennyi engergiát elves az elfoglaltság.
Ez egy igazán feltöltő hétvége volt. Köszönöm mindenkinek, aki hozzájárult:) A szüleimnek, a gyerekeimnek, a férjemnek, de legfőképpen magamnak, hogy NEKEM ENGEDtem hogy érezzem magam bárhogy!