Most fáradt, elcsigázott, csalódott és amúgy elégedett vagyok.
Elégedett vagyok magammal, mert a gyerekek úgy gondolom ma remekül érezték magukat egész nap. Közös, békés reggeli ebéd vacsora volt. Nem konfliktus mentes, de kezelhető, és a helyzetek következményit a gyerekek elfogadták, és tartották magukat a megbeszéltekhez. Johanna éppen teljesen glutén tisztának tűnik, ami megnyugtató. A jelek szerint lesz új konyhám, amitől boldog vagyok, de nem iszom előre a medve bőrére. Ami most az elégedettség bekezdésbe hozta ezt a témát, hogy Gergő felhívta az anyukáját ebben a témában, és remekül előrébb lendítette ezt a krédéskört, és még nekünk sem kellett veszekedni hozzá. (Hála az EMK-s közös fejlődésünknek)
Holnap IKEA, terv pontosítás, időzítés, kivitelezés, ütemezés... nem lesz könnyű, de utána szép lesz.. kicsit aggódom is, most hogy ezeket írom, mert sok szülői segítségre lesz szükségünk, amíg nem lesz konyhám, hogy Johannának legyen megfelelő étel, de majd előre is készülök. És elvileg 4 nap alatt túl lehetünk rajta. Hát hajrá, én álmodtam magamnak:D, mait főztem megeszem...:P
Egy zsiráf mára... hát mi jót nevettünk rajta:D |
Ma sokat gondoltam arra, hogy írni fogom ezt a naplót. Sok pillanat volt, amikor azt mondta a belső sakálom blokkja, hogy jajj, ne akarj már ennyit panaszkodni, nem is olyan rossz neked. Majd rájöttem, mekkora ítéletek vannak bennem, önmagam ellen. Mert ha fázom, akkor fázom, ha fája a fejem, akkor fáj, és ez nem panasz, hanem objektív megfigyelés, amivel lehet kezdeni valamit. Míg ha csak némán szenvednék, és meghunyászkodva kuporognék, vagy mártírkodnék, akkor nem tudnék kártyázni a fiúkkal, és kétes esetekben meggátolni a tökéletes háború állapotot. Fontos, hogy ENGEDEM NEKEM... hihetetlen....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése