Gondoskodás

Gyerekek anyukáméknál töltötték a hétvégét. A héten egyik délután náluk voltunk, és apukám kicsit feszengve kérdezte anyát, hogy beszélt-e már velünk. A gyomrom görcsbe ugrik, kiver a veríték, és nézek anyukámra, a választ várva(hátha túl vagyok rajta)
-Még nem (banyek)
-Akkor kéne - mondja apa
-Oké, tudom
-Na szóval gyerekek -folytatja apám, ami nem javít az egyre homályosodó képnek, és zúgó fejemnek- jönnek a gyerekek a hétvégén, és jó lenne, ha lenne nekik normális ruha
A bennem lakó sakál megkönnyebbülten felkacag, jah, már megint ez a téma... hihetetlen, csak ennyi, ennek kellett ez a patetikus felvezetés, azt hittem itt halok szörnyet, ti meg egy két rongyról dumáltok. Tudom, tudom, játszani, benti, kinti, misei, város, udvar, és ki tudja még mi. Van még pár napom, majd megoldom.De egy másik belső hang egészen más lelkületben van. Tényleg jó lenne normális ruha nekik, de úgyis össze koszolják, nekem ez nem megy, és nem igaz, hogy Olivér gumicsizmája, kilyukadt, azt tényleg kell venni, és anya pont mostanában nem talált semmit a turiban, mikor mi meg épp konyhát veszünk, a többiről nem is beszélve. Persze a konyha is rólam szól, és a gyereknek kell csizma... folytathatnám bármeddig, a kétségbeesett önmarcangoló anya hattyú haláltusáját. Apukám közben mondja, hogy mik kellenek, de olyan általános, használhatatlan információk. Utálom, és még mindig ez a fej, és milyen jó lenne, ha mégis rendben találnák majd a csomagot, amit hozok...
Megyünk kifelé az ajtón, és már csak annyival zárja a dolgot, hogy "legyen benne a gondoskodás, és kész"
Na ezen megint csámcsogni kezd a sakálom. Hazafelé már Gergőnek is kántálom, hogy nem jó, de vicces, és milyen leheteltlenség, hogy ők akarják egy zsák ruhában látni azt, hogy a gyerekeim megkapják az ő szükségletük szerinti gondoskodást. Hű.. ezt vajon melyik EMK tanfolyamon fogjuk tanluni? Kacagunk, de én még midnig vergődöm valahol beül. Meg akarok felelni a szüleimnek.
Indulás előtti este felhívom anyát, egy pontos lista reményében. Úgy mégis könnyebb. A telefonban újra hallom a lehetelten lisát, legyen jó, ne legyen kicsi, nézzen ki normálisan, használható legyen, kevés folt, de úgyis tudom, lássák a gondoskodást. Na ez nagyon megtetszett nekik, és mennyire használhatatlnan. Én most Bizonytalan, és tehetetlen vagyok, mert iránymutatásra és pontos adatokra lenne szükségem. Ezért anya arra kérlek, hogy sorold fel, mi legyen táskában, én pedig lejegyeztelem. Ezt nem akarom tenni, nem akarok kapcsolódni, nem vagyok őszinte, és düh van bennem nem szeretet. Mert az egész azért frusztrál, mer tudni szeretném, hogy a gyerekeim megkapják tőlem a nekik szükséges gondoskodást, és egy nagyon érzékeny húrt pendítettek meg, amivel én most sokat küzdök. Szeretném, ha a hétvége során és utána sem kapnék leszúrást a nem megfelelő táskatartalom miatt. és egyébkéntis... áh.... Holnap elmegyek és veszek egy halom ruhát a gyerekeknek. És lehet hogy akkor az lesz a baj, hogy drágán vásároltam, és a turi olcsóbb, és tele a szekrény, de én most szeretnék venni ruhát a gyerekeimnek.
Másnap el is mentem, vettem nekik ruáhkat. Tetszenek, és ők élvezték a vásárlást. Meg én is. Elköltöttem 10800 forintot gyerekruhára. Jólesett, szép mind, és szerintem határozottan gondoskodtam a gyermekeimről, akik örültek az új holminak. Nekem ez megfelelt, a saját szükségeleteim szempontjából, és már nem voltam frusztrált abban, hogy gondoskodtam e róluk ruhailag. Este szépe összepakoltam mindent, még puffogtam és ironizáltam egy kicsit Gergőnek, de jól voltam. Lement a hétvége, és anyáék elégedetten fogadtak minket. Elmondta anya, az új ruhákon bemutatva, hogy mi épp Johanna mérete, melyiknek buta a szabása, de biztos azért olcsó, és látom, hogy ez most így van rendjén, és látta a gondoskodásomat a csomagban.
Hazafelé gondolkodtam el azon hogy mik lehettek az ő szükségeltei, kényelemre, biztonságra és egyszerűségre volt szüksége. Mert aggódott, fáradt volt meg bizonytalan. Szóval arra kért, hogy a gyerekek számára én rakja össze a ruhákat, hogy neki ne kelljen erre energiát fordítani, amit én megettem, és rendben is volt mindan. Persze nem hangzott ez el EMKsan sehol, és ebben a témában nem is fog soha, de valami megint összeállt.
Máskor is vásárolok ruhát a gyerkeknek, mert érezték, hogy jelen vagyok nekik. Szerettem ezt a programot. Egyszer majd anyának is elmondom a kigondolt mondatot, nem csak magamban állapítom meg, hogy erre, most nem tudnék nemet elfogadni igazából... meg nincs kedvem az egészhez.